2016. január 7., csütörtök

8.Fejezet

Sziasztok!:) Megérkezett az új rész amit vàrtatok!Tudom règ nem írtam màr,de próbàlok visszaràzkódni a dolgokba.!Remèlem mindenkinek tetszeni fog aki olvassa a blogot!:) Jó olvasást nektek!

Harry szemszöge:

Kő esett le a szívemről, amikor Lina kimondta azt a kilenc betűs szócskát. Hatalmas mosolyra húzódott a szám. Boldogság terítette be az egész testemet. A szívem hevesen dobogott, mintha ki akarna törni belőlem. Egyszer se éreztem másnál ezt az érzést. Minden lánnyal való kapcsolatom egy futókalandkènt emlegethetem fel, mert én vagyok Harry Styles. Sose szerettek igazán, visszaéltek a hírnevemmel. De ő... Tisztán lehet látni rajta, hogy ő más. A kezeimet a dereka körül pihentettem. Olyan nyugodtan feküdtünk, amíg a szuszogàsàra lettem figyelmes. Karjaim közé zárva vittem fel a szobájába. Útközben a fiúk persze vigyorogtak az akciómon, amit nem hagyhattam nevetésen kívül, de még erre se kelt fel a barátnőm. Látszik mennyire kimerülhetett. Óvatosan fektettem rá az ágyra, és apró puszit nyomtam az arcára.
- Harry?! - rántott vissza. -  Maradj kérlek!
Válasz helyet bólintottam egyet.
Felemeltem a takarót, és bebújtam mellé.
Reggel egy kevésbé édes hangra ébredtem.
- Szépséges életem, kellj már fel! -ugrált az ágyamon Lou.
- Répa, légyszíves! - rántottam magamra a párnát.
- Jó reggelt! Jó reggelt! - harsolta tovább.
- Tomlinson!!! - hallottam mellőlem. - Hármat számolok, ha nem tűnsz el, esküszöm megkeserülöd!
- Na ne mondd már! - húzogatta a szemöldökét.
- Louis William Tomlinson, húzz a ...
- Nyugalom! - fogtam be a száját a lánynak. - Neked meg taka! - intettem a barátom felé.
- Élvezd amég lehet! - gonoszan kacagott fel. - Két hét múlva úgyis velem leszel! Muhahaha! - csapta ránk az ajtót.
Ez hiányzott. Elegem van már a viselkedésèből. Francnak kell àllandóan elszólnia magát?! Tiszta gyerekes. Mindent tönkre tesz. Jó lenne végre, ha felfognà, hogy másnak ez milyen szar.
Ő meg itt röhög az egészen.
- Harry?! - zavarta meg Lina hangja a dühös gondolataimat.
- Itt vagyok, csak elegem van Louis viselkedésèből! Sose fog felnőni!Soha! - csaptam az asztalra.

Lina szemszöge:

Szemem ide-oda cikàzott a két fiú között.
Mi az hogy két hét múlva együtt lesznek?!
Mégis hova mennek, vagy miről beszél a haverunk?? Némán figyeltem a srác távozásàt. Ahogy kiért, a barátom felé fordultam. Kérdően bámultam rá, de ő a maga gondolataival volt elfoglalva. Szemei összeszűkültek. Hirtelen az asztalra csapott, miközben a szája alatt motyogott. A hang hallatàra összerezzentem.
- Harry! Mi-mi-mi volt ez?
- Lina én... - hajtotta le a fejét. -sajnálom.
- De mégis mit? - döbbenve kérdeztem.
-Tudod mielőtt megismertelek,Gemma felhívott, hogyha lenne egy kis időm, utazzak haza Holmes Chapelbe. Nagyon örültem, hisz ő és anya is rendkívülien hiányoznak. Viszont egyedül sose mentem, ezért döntöttem úgy, hogy ez a balfék lesz a kísérőm, de mostmàr mindent bánok.
- Miért?
- Mert nem akarlak itthagyni. -szomorodott el,aztán hirtelen,mint akit egy szobával teli arany közé zártak volna csattant fel.
Ismerem ezt az arcát.
- Louis William Tomlinson! - üvöltötte el magát.
- Harry ne!
- Óóó... Dehogyis nem! - vigyorgott.
- Louis ne gyere!
- De igen! Beszélnünk kell!
- Nem kell semmit beszélnetek, csak hülyül.
- Tomlinson, gyere már!
Na és ekkor vágta ki az ajtót.
- Mondjátok angyalkáim!
- Semmi sincs! Kicsit beverte a fejét, de jólvan. Viszlát!
- Okèèè...
Mire kiért, a göndörke szúrós szemekkel meredt rám. Egész jól tudtam, mit szeretett volna, de nem engedhettem meg neki.
- Tudom mit tettél volna, de nem helyes. Menjetek ti ketten el. Velem egy csomó időt eltölthetsz még.
- Kérlek, gyere velem! -komolyodott el.
- Nem tehetem! Kibaszottul fog hiányozni az ölelésed, a puszid, a csókod, a szavaid, az èrintéseid, az hogy nem vagy itt, de lehetetlen,Lout nem bánthatjuk meg.
- Megértenè.
- Légyszí!
- Rendben.
Kicsit fájt ez az egész, de nem tehetjük meg. Elvégre a barátunkat vernénk át ami ránk sose vall. Tudom nehéz lesz az a hét, de muszáj kibírnom! Kénytelen lennék közéjük furakodni,azért, hogy az én jólétemet szerezzem meg.

2 hèt múlva:

Gyorsan eltelt ez a két hét. Napjaink szokásosak voltak,mindenki röhögött, èn meg egyre szomorúbb lettem. Erre tessék,élem ugrott a várva várt napocska.
- Skacok gyertek már! - kiabálás hallatszott.
- Azt hiszem ideje lenne mennünk! - néztem bele a barátom szemeibe.
Kézen fogva bagtattunk le a lépcsőn, ahol a többiek időztek.
- Végre itt van az én kis violàm!
- Violàm? Ààà... Louis kèrlek! -lebbegtette szempilláit a szerelmem.
- Hiányozni fogtok! - buggyant ki a szememből a könnyem.
- Minden rendben lesz ígérem! Ezekkel a barmokkal nem fogsz unatkozni! Vigyázni fognak rád!
- De ahj... Mindegy... - bújtam a karjai közé.
- Szeretlek, és mihamarabb vágtatok majd vissza hozzád! -suttogta a fülembe.
- Harry, indulunk?
- Igen! Vigyázz magadra, Élet! -csókolt meg.
- Te is nagyon és hívj! - mutogattam.
Ahogy beszàllt a kocsiba, a szívem kezdett egyre jobban sajogni, de talán jobban mikor már sehol se láttam őket. Elment. Kitudja mikor látom újra.
- Hééé, ninden rendben! - ölelt át a barna hajú. - Èn mindig melletted leszek, ha boldogtalan vagy!
Nagyot sóhajtottam, majd bólintottam.
A legnagyobb álmaimban se gondoltam volna, hogy pont ezek a szavak,Liam szájàból, fogják felborítani a hetem egy másodperc alatt.

2015. december 24., csütörtök

Közlemény :)

Sziasztok!

Tudom sokat kések az új résszel,de igérem probálok vele sietni,és minnél hamarabb kitenni! :)
Addig is ezzel a képpel szeretnék nektek kívánni Kellemes Karácsonyi Ünnepeket! <3 :3

2015. november 9., hétfő

7.fejezet

Lina szemszöge:

Tessék? Tényleg azt mondta? Nem,az lehetetlen! De hátha mégis...Úristen, Lina térj észhez, már hogy lenne az?
- A baratnője vagy - gondoltam magamban. A mai nap után igazán izgatott voltam, főleg most. Csillagokat csodálva a hideg járta át a testemet. Fázni kezdtem, amit a mellettem ücsörgő fiúcska észre vett. Közelebb húzódott, levette a kabátját, és rám terítette. Hirtelen összerándultam. Pirultan az ujjaimat kezdtem tördelni. Harry a kezeit az enyémre csúsztatta nyugtatáként, de épp az ellenkezője történt. A szívem gyorsabban kezdett el verni. Felnéztem. A szemeink összetalálkoztak. A vérnyomásom az egekben volt. Felém hajolt. Az ajkai az ajkaimra tapadtak. A gyomromban ezer kis pillangó repdesését éreztem. Megijedtem az érzéstől, ezért gyorsan eltávolodtam tőle. Szégyenemben beszaladtam a házba. Az emelet felé neki szaladtam Zaynnek.
- Hova a rohanás? - kérdezte, mire én figyelmen kívül hagyva siettem tovább.
Magam után becsapva az ajtót, az ágyra terültem. Istenem, mit tettem? Miért okozok fájdalmat neki? Mit gondolhat most rólam?
- Lina, én vagyok!! Kérlek engedj be!! - hallatszott Harold hangja.
Egy könnycsepp csöppent le az arcomról. Odaszerettem volna csoszogni, de nem ment. Hülyén éreztem magam. A fejem a kezeimbe temettem. Neki dőltem a falnak, és elkezdtem a hang irányába nézni.
- Kérlek! Lina! - csuklott el a hangja.
Egy szó se jött ki a számon. Levegőt se vettem. Száz helyen járt a gondolatom. Ő szerepelt mindenhol. Újabb kérdések leptek el. Miért pont én? Miért engem? Miért vagyok ilyen? Mitől paráztam be? Miért nem nyitok ajtót?? Rosszul voltam. Teljes sötétség borította el a fejem. Csak egy szót ejtettem ki halkan: - Harry.

Harry szemszöge:

Ideg uralkodott rajtam. Féltem,hogy elveszítem Őt. Nem tudtam, mit válthattam ki belőle. Talán csak túl korainak találta, én meg rátámadtam... Vagy még se érez irántam semmit?! A hangulatom a lehető legkisebb szinten lehetett. Könnyek teltek meg a szemem sarkában. Senki nem váltotta ki belőlem ezt az érzést még. Más mint a többi, ebben biztos lehetek. Olyan zavaros ez az egész. Niall próbált velem beszélni, meg a többiek, ami jól esett, de a helyzetem ugyanolyan maradt. A fejem sajogni kezdett. A srácok otthagytak a szobámban pihenni. Fájdalomban és hiányban szenvedtem. Nagy nehezen zuhantam álomba.

Lina szemszöge:

Hajnal 3-mat mutatott az óra. Nyüszörögve keltem ki az ágyból. Felkaptam a köntösömet, mivel egy csepp álmosság se volt rajtam. Lebotorkáltam a konyhába, abban a hitben, hogy egy árva lélek se lesz majd ott. Tévedtem. Mindenki szeme rám tapadt. Értetlenül álltam előttük, amíg Harry sétált el mellettem. Szemei kisírva vándoroltak felém. Rögtön eszembe jutott a tegnap. Éreztem a szemeim patakban lábadtak. A földre rogytam. Szótlanul sietett hozzám. Szorosan átölelt. Zokogva borultam az ölébe. Felemelte a fejem, és az övéhez nyomta.
- Szükségem van rád - szorítottam jobban.
- Soha nem akarlak elvesziteni! Érted?? Soha! - motyogta a fülembe.
Kihasználtam a pillanatot. Közelebb hajoltam. Itt az idő. A szánk egymásévá vált. Most nem menekültem, sőt inkább boldogságban úsztam. A srácok hangos ujjongásba kezdtek, mire elváltunk egymástól. Mindkettőnk arcára mosoly húzódott. Megtörtént végre. Hát ez lennék én! Önmagam vagyok. Miatta, mert Ő az igazi. Ez biztos. Felsétáltunk a szobájába, ahol elterültünk az ágyon és csak egymást néztük. A szívem azt súgta, legyek őszinte vele.
- Harry?! - nyúltam a keze után. -É-én Szeretlek!

2015. október 19., hétfő

Közlemény

Sziasztok :) Ne haragudjatok, hogy az utóbbi napokban nem hoztam új részeket, de elég sűrű volt a hétvégém...Holnap ígérem jön a következő rész :3 Remélem várjátok már! :* Addig is Szép estét nektek :3

2015. október 13., kedd

6.Fejezet

Lina szemszöge:

Mint mindig,a reggelem úgyanúgy telt,mint a többi,kivéve,hogy Lenna lába a számban lógott.Az esténk egész jó hangulatban múlt el.,amég el nem aludtam Harold vállán.7 óra fele lehetett.Niallt,Zaynt,Harryt,és Lout nem találtam.Halkan kibotorkáltam a konyhába,nehogy a két álommszuszékot felkeltsem.Kiérve,4 szempár legelészett rajtam.
-Szép jó reggelt kislány!-mondták egyszerre.
-Meddig gyakoroltátok a közös köszöntést?-nyöszörögtem.-Ám jó reggelt!
-Szimplán jött.Kérsz belőle?-mutatott a fejével a tűzhely közelébe Zayn.
-Miért ne?Ha lehet 2 tányérral!!Farkaséhes vagyok!
-Ajajaj!-csóválta fejét Tommo.-Túl sok időt töltesz Niallel.
-Nem igaz!-durciztam be.
-Kész a kaja!-üvöltött fel Niall haverunk.
-Pszzzt!-csitítottuk el.
-Te marha,ketten alszanak!-verte hátba Zaynie.
-Jójó..Na...
Leültünk enni.Mióta itt vagyok,Harry figyelmen kívül hagyott.Ez egy kicsit zavart,főleg a tegnapi szócskái után.Pillanatra összetalálkozott a tekintetem az övével,mire elkapta a fejét.Elszomorodtam.
A többiek kimentek,mikor végeztek az evéssel.Ketten maradtunk.Ő meg én.Összeszedtem a srácok tányérait,és neki foktam a mosogatásnak.Hideg ajkakra,rezzent meg a testem.Apró puszit nyomott az arcomra.Megfordultam,de eltünt.
-Mi ez az egész?Harry?-kiabáltam.Nem érkezett válasz.
-Miért kiabálsz?-jött be álmosan Lenna.
-Semmi.Kérdezd a göndör kis tagocskát.
-Hát jó.
-Húgi!Meséld el nekem a tegnapot!-szólítottam fel.
Egyből belekezdett.Mindenre válaszolt,amit tudni véltem.Jól esett,így látni őt.Kipirult arccal,teli élettel,boldogsággal.Mondandója közben felvetette,hogy menjünk el vásárolni ruhát az esti koncertre.
El is mentünk.Lenna,egy kék színű egyberuhát választott,én pedig  egy barack,fehér színű What Makes You Beautiful-os feliratú pólót.

8 óra múlva:

-Lina,siess már!-jött a hang a földszintről.
-Kész vagyok.-futottam le.-Mehetünk!
Indulásra készen álltunk a O2 Aréna felé.Mikor odaértünk,leesett az állam.Több tízezer rajongó várakozott a bejárat előtt.Rosszul éreztem magam.Harry az oka.Egész nap került.Nem akartam idejönni,de a tesóm miatt teszem.Nem mehet tönkre az estéje miattam!
20 perc múlva kezdődött a koncert.Fiúk köszöntöttek minket.Kezdtem feloldódni.Sok humoros rész követte a szüneteket.Az 5. szám után,elsötétedett minden.Egy erős fénycsóva világította meg Harryt.
-Egy kis csendet szeretnék kérni!-kezdett bele.-Először,szeretném megköszöni,hogy résztvesztek a fellépésünkön.Iszonyat hállásak vagyunk érte.Sokat jelent nekem,és a fiúknak.-hangos visításba kezdtek a Directionerek.-Másodszor.Ma két napja ismertem meg egy  lányt,akit nagyon megkedveltem.Tudom lehetetlen két nap alatt,de így van.A tegnapi napot  vele töltöttem,amiért boldog vagyok,de főleg azért,mert a sors mellém sodorta őt.A következő számot neki szeretném küldeni,Linának!-hangzott el a szájából.
Change my mind hangzott  fel.Csend lett.Az ő szólója következett:
-Never felt like this before
  Are we friends or are we more
    As I'm walking towards the door
      I'm not sure...
Köpni-nyelni nem tudtam.Csak ő rá koncentráltam.Észre se vettem,hogy vége lett a dalnak.
-Lina!Feljönnél a színpadra?-szorult görcsbe a gyomrom.
Felindultam.Az előbbi miatt,még jócskán sokk alatt álltam előtte.Egy könnycsepp csordult ki a szememből.Közelebb lépett hozzám,és letörölte.
-Lina Clar!-guggolt le elém,remegő hanggal.-Tegnap óta szeretném megkérdezni...Lennél a barátnőm?
Hatalmas ujjongásba kezdett mindenki.Némán néztem a szemébe.Most érzetem azt,hogy egy hang se jönn ki a torkomon.Megtorpanva figyeltek rám a srácok.Liam arcát kerestem,aki igen bátorító mosolyt nyújtott felém.Ez kellett nekem most.Harry ölébe futottam.
-Ezt igenek vehetem?-kérdezte.
Félénken bólintottam.A tömeg soha nem hallott visításba kezdett.
-Elég a romantikázásból!-támat ránk Lou.-Én hol maradok?
Mindenki nevetésbe tört ki.Gyorsan lement a koncert.Mesésen éreztem magam a végére.Teljesen bedepiztem a mai nap miatt,hogy Harry nem  szólt hozzám,most meg itt állok rávárva,mint a barátnője.
-Jó estét szépséges Hercegnőm!Tetszik a pólója!-kacsintott rám a barátom.
-Annyira örülök nektek.-szaladtak ki Zaynék.-Végre sikerült a tervünk.
-Ti mindvégig tudtatok róla?-hitetlenkedtem.
-Persze,mi mindig benne vagyunk mindenben.-mondta Niall.
-Na szépek vagyunk!-kuncogtam.
-Gyertek,induljunk haza.-szólalt meg Liam.
Otthon,mármint a bandánál,beszélgettünk,hülyéskedtünk,rohangásztunk fel-alá.Kevés ideig,mert mindenkiből a fáradtság beszélt.Mi Harryvel,kimentünk a kertben.Helyet foglaltunk a hintaágyban.Az égen csillogó csillagokat figyeltük.
-Mióta érzel így?-törte meg a csendet.
-Úgy mint te?
-Igen.-pirult el.
-Amióta megláttalak.Mióta azt mondtad hiányzok.
-Most már mást mondok.Lina,én Szeretlek!!!

2015. október 11., vasárnap

5.Fejezet

Sziasztok:3 MEGÉRKEZETT AZ 5. FEJEZET! *-* Remélem tetszeni fog!Arra kérnélek titeket,hogy szavazzatok a történet következő részei miről szóljabak! :) (hazugság,dráma,boldogság,ünneplés)
Előre is köszönöm nektek:) Jó olvasást mindenkinek :3

Louis szemszöge:

Értetlenül figyeltem a haveromat.Éreztem,valami nincs rendben vele.Meg se szólalt,csak sírt.
-Minden oké?-vettem ki a zsebemből a zsebkendőt.-Öcskös?
-Miért csináltátok,ezt velem?-könnyezett továb.
-Miről hablatyolsz te,itt összevissza?
-Tudtad jól,vagy inkább láthattad mit érzek iránta.
-Te,most miről beszélsz?
-Ne játszad meg magad!!Láttam mindent!
-Niall ,fejezdd be!-Fogalmam sincs miről izélsz itt.
-Elmondanád milyen együtt Lennával?
-Lennával?-döbbentem le.
-Igen!Ott ölelgetted!
-Hey!Hey!Hey!Álljon meg a menet!Én rohadtúl mást szeretek,és az csak egy baráti ölelés volt!Rólad kért tanácsot!
-De teljes szívemből szeretem!
-Ahogy ő is téged!Fogdd már fel!!!Köztünk nincs semmi!!
-Ne haragudj rám!-ölelt át.-Tiszta hülye vagyok!
-Nincs para! Én is ilyen vagyok.Na gyere ide te idióta!-veregettem meg a vállát.
-Vas Happenin' Boys?-ugrott hozzánk Zayn.
-Semmi se.Segíteni fogunk Horan ifjúságának magáévá tenni Lennát.
-Hmmm...Tetszetős ötlet.Holnap neki is kezdhetünk.-egyezett bele.


Lina szemszöge:

Egyre jobban ragaszkodtam Harry közelségéhez.A mai napunk egyszerűen csodálatosan telt.
Arra gondoltam,még távol van,a többieknek készítek,egy finom vacsit.Hamar készlett.Láttam a skacoknak ízlett,amit összedobtam.Kimentem az előszobába.Két kéz vándorlot a derekamra.Megfordultam ijedtemben.
Szemben találtam magam vele.Akaratlanul elpirultunk.
-Cuki,amikor zavarba jössz.-jött közelebb.
-Nagyon jól éreztem ma magam.-léptem én is közelebb.
-Hiányoztál,miközben Niallel voltam.-mondta bátortalanul.
-Hogy mi?Jól hallottam?-gondoltam kicsit hangosan.
-Lina én...
-Hát itt vagytok!Mindenhol titeket kerestünk!-szólt közbe Liam.-Elpletyizted,már neki,amit holnapra terveztünk?
-Valaki megzavart,szóval nem.-nézett rá szúros szemekkel Harry.
-He?-kérdeztem.
-Niall szereti Lennát,ezért valami szépet akar neki csinálni,mi meg segítenénk.-mesélte nekem a fekete pólós fiú.
-Ez mind szép,és jó...De holnap koncert fiúk!
-Óóó...Bakker!-akadtak ki.
-Adjatok egy kerek órát!-szaladtam ki a kertbe.
Nem hagyom veszni Niall kapcsolatát.Bírom őt!Egy napja ismerem,de a bátyámként tekintek rá.
Tegyük hozzá,még össze is illenek.Összesezdtem pár gyertyát,lufit,virágot,és egyébb díszeket.
Tettem égőket a bokrokra,a fákra.Egy bő órán belül készlettem.
-Hát ez...Köszönöm!-ért a hátam mögé az ír fiú.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?
-Fiúk mondták.
-A kis pletykások.Niall!Kérlek szeresd őt!-váltottam komolyra.
-Mindennél jobban!Igérem!
-Most menj,hozd le,és érezzétek jól magatokat!

1 óra múlva:

Elégedetten lépkedtem fel a lépcsőn a szobám felé.Harry fogadott bent.
-Szia.Beszélhetnénk?-tette fel.
-Ugye nincs gond?
-Nincs semmi,csak...Lina!Hiányoztál!
Már megint ez a szó.Ha tudná...Nekem sokkal jobban hiányzott.
-Gyertek gratulálni az új párocskának.-rúgta be az ajtót Lou.
-Gyere!-fogta meg a kezem.-Nézzük meg őket.
-Linaaa!Niall,Lenna barátnője lett!-ugrott az ölembe Zayn,mire hátraestünk.
-Áucs..Nem inkább fordítva?-röhögtem fel.-Ám gratulálunk mi is.-mondtam a húgom felé.
-Köszönöm neked a segítségedet.-mondta a szösziség.
-Ugyan,legyetek boldogok.-kívántam neki.-Hamár leráncigáltatok,nem nézzünk filmet?
-Mit szeretne a hölgyemény nézni?-kérdezősködtek a többiek.
-Nézzünk horrort!-jelentette ki Tommo.
-Remek ötlet.-szólaltak fel egyhangúan a fiúk.
Nem tudom milyen horrort néztünk,de élégszer Haryy ölében kötöttem ki félelmemben.Ez neki nagyon bejött,hisz mindig mosoly húzodott ekkor a szájára.A hátam kezdte simogatni,mire megnyugodtam.Hirtelen az álom nyomott el.


2015. október 7., szerda

4.Fejezet

Lina szemszöge:

Azta!Nem gondoltam volna pár nappal ezelőtt,hogy így a fejetetejére állna az életem.
Megismertem 5 fiút,azaz 6-ot Joshhal együtt.Ma meg?! Reggel Harry Styles mellett ébredtem,aztán a
One Direction medencéjében landoltam.Most meg itt ülök a házukban,egy szobában.Hihetetlen!
Más csak álmodozik róla,velem meg...Istenem...Különleges itt minden.
-Szia.-nyitott be Harold.-Indulhatunk?
-Persze!De elmondanád hova megyünk?-hadartam el gyorsan.
-Figyelj!-jött közelebb.-Az legyen még mindig titok!!!
-Kérlek!!-utánoztam a húgom bociszemes nézését!
Nem szólt semmit.A fogait villlantotta rám.
Hát kösz,ezzel sokkat vettem le.
Odalent felvettem a kabátom,a csizmám,és indulásra készen álltunk a híres helyre.

-Tetszik?!-röhögte el magát,miközben én a kocsi belsejét bámultam.
-Viccelsz?Ez maga az álom!!!-nézegettem tovább.
-Hát itt lennénk!-parkolt le izgatottan a kocsival.
Ahogy kiszálltam a London Eye terült elém.Kiskorom óta fel akartam ülni,de eddig nem adódott meg.
Harry megfogta a kezem,amin meglepődtem,hisz sok ember vett körül,és magával húzott a pénztár felé.
Kifizette a jegyeket.Egy teljes kabint bérelt ki.
-Harry?-néztem rá.-Mivel érdemeltem ezt?
-Mindennel.Szeretném,ha csodálatos lenne a mai napunk!
-Rendben.
30 perc alatt körbe értünk a kereken.Igazán szép kilátásban volt részünk odafent.
Ez után úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit a Themse partján.Olyan kiváló napsütés volt.
Meglátogattuk a palotát,fagyiztunk,ahol Harry képébe nyomtam a kelyhem,ebédeltünk,vásároltgattunk.
Az egész napunk így ment el.
Hazafelé beszundikáltam,és a mellettem vezető fiúcska keltett fel..
A házba beérve a fiúk kaját csináltak.Mindenki ott nyüzsgött a konyhában,kivéve Niallt.Ezt egyből észrevette Styles is.
-Mindjárt jövök.-szólt nekem,mire én bólintottam egyet.

Niall szemszöge:

Négy napja értünk haza a turnéról.Jól éreztem magam.Jól esik a rajongók törődése,velük találkozni,érezni a bíztatásukat,szeretetüket.Féltem tőle megint magány fog el itthon. Három napig,ez be is következett,viszont Lou "balesetének" köszönhetően csoda történt. Idehozta a világ két legjobb lányát,és megismerkedtem Lennával.Tegnapi bulit végig vele töltöttem.Különleges lány,akármint a nővére.Teli van enegriával.
Más, mint a többi...Most Harry elvitte Linát,mi meg itt maradtunk a skacokkal,és a lánnyal.Ahjjj...Erőt kénne vennem magamon.Beszélnem kell vele,mégpedig most!!Elindultam felé,de láttam,ahogy Louis karjaiban röhögcsélt.Miért?Megint miért pont én?-Ő,és Lou...-szomorodtam el.Felmentem,és kulcsra zártam a szobám.Pedig,azt hittem lehet valami.Azt hittem engem szeret.De kit hülyítek...Egy nap alatt,csak én vagyok képes ilyenre..Összezavarodtam.Kopogást hallottam.Harry törte rám az ajtót.

Harry szemszöge:

-Haveeer!-vágtam rá boldogan az  ajtót,viszont ő cseppet se nézett ki annak.-Mivan veled?
-Semmi sincs.Na sikerült a délután?-terelte a mondatott.
-Niall!Mondd el!-a szavamat csönd lepte el.-Niall!?
-Boo Bear és Lenna!-nézett rám búskomoran.
-Honnan veszed?Lounak más tetszik,ez 1000%.
-De láttam,érted?Láttam!
Leültem mellé.Próbáltam a hülye gondolatait elhesegetni,de teljesen magába zuhant.Enni se evett.
Könnyzuhatag borította be a szemét.Itt nagy a baj!Nem néztem tétlenül tovább!
-Niall most velem jössz!-parancsoltam rá.-William Tomlinson!
Mindjárt ott is termett előttem.
-Te jó ég!Tesó te sírtál?-ijedt meg a srác.
-Itt hagylak titeket,dumáljátok meg a dolgokat!-veregettem meg a hátát az írnek.Remélem nem lesz baj.