2.Fejezet

Lina szemszöge:

Észrevettem,amint a húgom értetlenkedve nézett engem meg Lout.
Nem szóltam semmit,hagytam még felfogja a dolgokat.
Kézen fogtam,és elindultam vele a napppali felé.
Odabent 5 fiú üldögélt egy kanapén.
-Fiúk!-szólt neki a mellettem álló fiú.-Hagy mutassam be nektek a Clar lányokat!
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.-Lina vagyok,ő meg Lenna.
-Sziasztok!-örvendeztek minket.
-Ő az a lány,akinek ma neki futottam véletlenül.
-Vagyis onnan ismeritek egymást?!Erről miért nem meséltél?-emelte fel hangját a testvérem.
-Óóó...Drágaságaim,ezt megvitatjátok később,viszont most üljetek le mellém mesélni mamgatokról!-beszélt hozzánk Zayn.
-Persze!Mondjad mire vagy kíváncsi?
-Úgy mindenre?!
-Rendben.
Nem tétováztam.Belekezdtem szépen lassan,értelmesen számoltam be,hogy hogyan is kerültünk Londonba.
Mindenki tekintete rám szegeződött,amitől eléggé elpirultam.
Kis idő múlva a srácok is  illedelmesen beavattak minket az életükbe.

2 óra múlva:

-Jössz táncolni?-szegezte fel a kérdést Harry.
-Nem igazán tudok bármennyire szeretnék veled.-bigyesztettem le a fejem.
-Szerinted én?
-Mivel énekes vagy,híres vagy,és...
-És mi?Hagydd abba!Attól,hogy híres vagyok,ugyan az az ember vagyok,mint te!Hibázhatok!-fogta meg a kezem,és egy bíztató mosolyt küldött felém.
A nappali közepén táncoltunk.Hirtelen fura érzés vett körül.Fura érzés,ami megmagyarázhatatlan.
Boldog voltam.Tudtam az okát,de még se mertem magamnak bevallani,pedig ott állt előttem.
Lehet,hogy bele...
A gondolat menetemet,egy hang törte meg.
-Lina?Hahó?Itt vagy?-integetett a szemem előtt a göndör ismerősöm.
-Igen!Igen!Mondjad?
-Nézdd őket,összeillenének!-bökte a fejét Niallre meg Lennará.
-Ismerem ezt a nézését!Bejönn neki a haverod.
A válaszomra Harry csak mosolygott.
Táncoltunk még egy időig,utána mi is a többiekhez csatlakoztunk,akik felelsz vagy merszet játszottak.
-Ti is beálltok?-tette fel Liam.
-Miért is ne?-kérdeztem vissza.
A játék közben már jóskán bevoltunk csípve.
Az üveg Haroldnál állt meg,aki mellettem ült.
-Felelek!-hangzott el a szó.
-Tetszik  neked ez a leányzó?-hülyült felém Louis a pimasz tekintetével.
Éreztem magamon a többiek pillantását.Ránéztem,mire ő elkapta a fejét.Sose éreztem magam még ilyen ciki helyzetben.Láttam rajta,hogy erre a kérdésre nem igazán volt felkészülve.Kínos csönd zuhant a nappalira.
-Válaszolnál?-kérdezte meg tőle a húgom.
-Lenna úgy se fog!-vette be a durcit a csíkos pólós,mire ő beszédre nyitotta a száját.
-Igen!-sóhajtotta megkönnyebülten.
-Tudtaaaaam!-ugrott fel Zayn mellől a fiú.-Egyszer megháláljátok ezt a kérdést!
-Vicces vagy!-mondta zavarodottan a göndörke.-Fáradt vagyok már.
-Ami azt illeti mi is.-értettünk vele egyet.
-Mi lenne,ha összecsapnánk valami kaját,utána meg alvás?-nézett ránk a szöszi.
-A kis haspók!-nevettem fel.-De sajnos nekünk lassan indulnunk kénne.
-Maradjatok még,később hazaviszünk titeket!Vagy tudok jobbat...Itt aludtok!!!-jelentette ki Zayn.
-Kizárt!Nem akarunk zavarni.
-Na kérlek nővérkém?!-eresztette rám boci szemeit Lenna.
-Ahjjj...Jól van.-bólintottam rá.

20 perc múlva:

Gyorsan lefürödtem,aztán elindultam a szobám felé,amit a fiúk mutattak.Benyitottam,és ő állt ott egy pólóval a kezében.
-Ezt neked hoztam.Remélem jó lesz rád pizsiként.-húzta széles mosolyra a száját.
-Köszönöm.Igazán kedves gesztus tőled.
Tekintettünk egymásra vándorolt.Mind a ketten elpirultunk.
-Most mennem kell,nem akarok zavarni.Jó éjszakát!-nyomott puszit az arcomra.
-Neked is Harry.
Ahogy kiment,bebújtam a takaró alá,és a gondolataimba merültem.

02:05 volt az idő.Bárhogy próbáltam nem ment az alvás.Felkelltem az ágyből,mire elindultam egy másik szobába,ahova szívem húzott.Bekopogtam.

1.Fejezet

Lina szemszöge:

A reggelem ugyanúgy indult,mint a többi átlagos nap.
9-kor keltem,és egyből lerohantam a nappaliba,ahol nem találtam senkit,így elindultam a konyhába.
Ahogy odaértem egy feclit észleltem a pulton:-"Jó reggelt lányok!
                                               Ma késő este érünk
                                               haza.
                                               Hagytunk egy kis
                                               pénzt,
                                               hogy el tudjatok
                                               menni valahova,
                                               ha akartok a                                                      barátokkal .
                                               
                                               XX:Anya+Apa
-Barátokkal?!-gondoltam magamban.-Főleg,ha lenne.
Ahogy elfogyasztottam a reggelim,felindultam a szobámba
felöltözni,és rendben rakni magam.
Amikor kész lettem,arra gondoltam elmegyek egy kicsit futni.
Épp indultam volna,de egy hangra lettem figyelmes:
-Várj meg,én is megyek!!-kiáltott a húgom.
-Siess nagyon!
15 perc múlva már kocogtunk is a park felé.
Hamar odaértünk,és megálltunk egy kávéra.
A kis pihi után,Lenna úgy döntött magamra hagy,mivel sok dolga akadt.
1 órája futottam,amikor egy hangos üvöltést hallottam a hátam mögül:-Kérlek vigyááááz!!!-erre a földre terültem.
-Áúúúú!-mondtam hangosan.
-Úristen!Ne haragudj!Jól vagy?
-Persze,csak a lábam ütöttem be.
-Gyere hadd segítsek!-nyújtotta felém a kezét.
-Köszönöm.-néztem fel rá.-Hisz te...-fogta be a szám.
-Igen Louis vagyok.Autógrammot szeretnél?-forgatta a szemét.
-Heeeey!Mi ez a fej?Nyugi én nem egy örűlt rajongó vagyok.-mosolyogtam.
-Biztos?Akkor nem is kedvelsz minket?
-De kedvellek titeket,ne aggódj!
-Na láttod!Akkor mégis ismersz minket?!
-Egy szóval se mondtam,hogy nem.-kacsintottam rá,mire ő felnevetett.
-Hamár itt tartunk,nem innál meg velem valamit?
-Hát nem tudom...Nem lenne biztonságos veled,aki fellökött.
-Köszi...-nézett rám duzzogó arccal.
-Nyugi,vicc volt.Természetesen elfogadom.
Két utcával arébb,megpillantottam egy kávézót,ahova indultunk.
Fél órán át beszélgettünk,bemutatkoztunk egymásnak,viszont nekem lassan indulnom kellett.
Búcsúzás képpen meghívott engem a húgommal együtt az esti partyjukra,amire határozottan rábólintottam.
Hazafelé egész úton azon járt a fejem,ez valóban velem történik-e.
Nem hittem el,akárhogy is szerettem volna.
Olyan,minthamár ezer éve ismerném.

Lenna szemszöge:

Este 8 volt,mikor a taxi dudájára lettem figyelmes.
-Linaaa!Megjött a taxi!!-szóltam fel neki.
Pár másodperc alatt le is tipegett a topánkájában a lépcsőn,felkapta a táskáját,erre indultunk is.
Amég a kocsiban ültünk,próbáltam a nővéremből kihúzni hová megyünk,de annyit mondott legyen meglepetés.
Furán néztem rá,hisz előttem soha nem titkolózott még.
Nemsokára egy nagy ház előtt álltunk meg.
Lina a sofőr kifizetése után,a ház felé kezdett el lökdösni.
Hatalmasat sóhajtott:-Hát itt lennénk!-mire izgatottan kopogott be.
Az ajtó mögül egy fiú ugrott ki:-Linaaaaa!Eljöttél?-csillant fel a szeme.-Gyertek beljebb!
Ez,hogy lehet???Nem lehet igaz!!!Nem hiszem el!!!-értetlenkedve figyeltem őt.



                                               

Bemutatkozás.

Lina Clar vagyok egy teljesen átlagos lány,aki most költözött a családjával az Egyesült Királyságba,Amerikából.

A szüleim üzlet emberek,emiatt is vagyunk itt,ezért kevés időt töltenek el Lennával,a húgommal és velem.

A napjaink így  általában London felfedezésével telnek.

Tudom ez nem minden 17 éves lánynak adódik meg,de a hirtelen költözés miatt senkit se ismerünk,akivel jóban lehetnénk,és ez elég kellemetlen.

Még jó,hogy itt van nekem Lenna,akivel nagyon szeretünk a zenével foglalkozni.

Mivel,csak egy évvel kisebb nálam,nagyon jó az összhang kettőnk között.

Szeretünk itt lenni,ezzel egy hatalmas álmom vált valóra,ami úgy érzem sose ér véget.

Idő ellenére,Hatalmas kalandnak nézünk ketten elébe.