Sziasztok!:) Megérkezett az új rész amit vàrtatok!Tudom règ nem írtam màr,de próbàlok visszaràzkódni a dolgokba.!Remèlem mindenkinek tetszeni fog aki olvassa a blogot!:) Jó olvasást nektek!
Harry szemszöge:
Kő esett le a szívemről, amikor Lina kimondta azt a kilenc betűs szócskát. Hatalmas mosolyra húzódott a szám. Boldogság terítette be az egész testemet. A szívem hevesen dobogott, mintha ki akarna törni belőlem. Egyszer se éreztem másnál ezt az érzést. Minden lánnyal való kapcsolatom egy futókalandkènt emlegethetem fel, mert én vagyok Harry Styles. Sose szerettek igazán, visszaéltek a hírnevemmel. De ő... Tisztán lehet látni rajta, hogy ő más. A kezeimet a dereka körül pihentettem. Olyan nyugodtan feküdtünk, amíg a szuszogàsàra lettem figyelmes. Karjaim közé zárva vittem fel a szobájába. Útközben a fiúk persze vigyorogtak az akciómon, amit nem hagyhattam nevetésen kívül, de még erre se kelt fel a barátnőm. Látszik mennyire kimerülhetett. Óvatosan fektettem rá az ágyra, és apró puszit nyomtam az arcára.
- Harry?! - rántott vissza. - Maradj kérlek!
Válasz helyet bólintottam egyet.
Felemeltem a takarót, és bebújtam mellé.
Reggel egy kevésbé édes hangra ébredtem.
- Szépséges életem, kellj már fel! -ugrált az ágyamon Lou.
- Répa, légyszíves! - rántottam magamra a párnát.
- Jó reggelt! Jó reggelt! - harsolta tovább.
- Tomlinson!!! - hallottam mellőlem. - Hármat számolok, ha nem tűnsz el, esküszöm megkeserülöd!
- Na ne mondd már! - húzogatta a szemöldökét.
- Louis William Tomlinson, húzz a ...
- Nyugalom! - fogtam be a száját a lánynak. - Neked meg taka! - intettem a barátom felé.
- Élvezd amég lehet! - gonoszan kacagott fel. - Két hét múlva úgyis velem leszel! Muhahaha! - csapta ránk az ajtót.
Ez hiányzott. Elegem van már a viselkedésèből. Francnak kell àllandóan elszólnia magát?! Tiszta gyerekes. Mindent tönkre tesz. Jó lenne végre, ha felfognà, hogy másnak ez milyen szar.
Ő meg itt röhög az egészen.
- Harry?! - zavarta meg Lina hangja a dühös gondolataimat.
- Itt vagyok, csak elegem van Louis viselkedésèből! Sose fog felnőni!Soha! - csaptam az asztalra.
Lina szemszöge:
Szemem ide-oda cikàzott a két fiú között.
Mi az hogy két hét múlva együtt lesznek?!
Mégis hova mennek, vagy miről beszél a haverunk?? Némán figyeltem a srác távozásàt. Ahogy kiért, a barátom felé fordultam. Kérdően bámultam rá, de ő a maga gondolataival volt elfoglalva. Szemei összeszűkültek. Hirtelen az asztalra csapott, miközben a szája alatt motyogott. A hang hallatàra összerezzentem.
- Harry! Mi-mi-mi volt ez?
- Lina én... - hajtotta le a fejét. -sajnálom.
- De mégis mit? - döbbenve kérdeztem.
-Tudod mielőtt megismertelek,Gemma felhívott, hogyha lenne egy kis időm, utazzak haza Holmes Chapelbe. Nagyon örültem, hisz ő és anya is rendkívülien hiányoznak. Viszont egyedül sose mentem, ezért döntöttem úgy, hogy ez a balfék lesz a kísérőm, de mostmàr mindent bánok.
- Miért?
- Mert nem akarlak itthagyni. -szomorodott el,aztán hirtelen,mint akit egy szobával teli arany közé zártak volna csattant fel.
Ismerem ezt az arcát.
- Louis William Tomlinson! - üvöltötte el magát.
- Harry ne!
- Óóó... Dehogyis nem! - vigyorgott.
- Louis ne gyere!
- De igen! Beszélnünk kell!
- Nem kell semmit beszélnetek, csak hülyül.
- Tomlinson, gyere már!
Na és ekkor vágta ki az ajtót.
- Mondjátok angyalkáim!
- Semmi sincs! Kicsit beverte a fejét, de jólvan. Viszlát!
- Okèèè...
Mire kiért, a göndörke szúrós szemekkel meredt rám. Egész jól tudtam, mit szeretett volna, de nem engedhettem meg neki.
- Tudom mit tettél volna, de nem helyes. Menjetek ti ketten el. Velem egy csomó időt eltölthetsz még.
- Kérlek, gyere velem! -komolyodott el.
- Nem tehetem! Kibaszottul fog hiányozni az ölelésed, a puszid, a csókod, a szavaid, az èrintéseid, az hogy nem vagy itt, de lehetetlen,Lout nem bánthatjuk meg.
- Megértenè.
- Légyszí!
- Rendben.
Kicsit fájt ez az egész, de nem tehetjük meg. Elvégre a barátunkat vernénk át ami ránk sose vall. Tudom nehéz lesz az a hét, de muszáj kibírnom! Kénytelen lennék közéjük furakodni,azért, hogy az én jólétemet szerezzem meg.
2 hèt múlva:
Gyorsan eltelt ez a két hét. Napjaink szokásosak voltak,mindenki röhögött, èn meg egyre szomorúbb lettem. Erre tessék,élem ugrott a várva várt napocska.
- Skacok gyertek már! - kiabálás hallatszott.
- Azt hiszem ideje lenne mennünk! - néztem bele a barátom szemeibe.
Kézen fogva bagtattunk le a lépcsőn, ahol a többiek időztek.
- Végre itt van az én kis violàm!
- Violàm? Ààà... Louis kèrlek! -lebbegtette szempilláit a szerelmem.
- Hiányozni fogtok! - buggyant ki a szememből a könnyem.
- Minden rendben lesz ígérem! Ezekkel a barmokkal nem fogsz unatkozni! Vigyázni fognak rád!
- De ahj... Mindegy... - bújtam a karjai közé.
- Szeretlek, és mihamarabb vágtatok majd vissza hozzád! -suttogta a fülembe.
- Harry, indulunk?
- Igen! Vigyázz magadra, Élet! -csókolt meg.
- Te is nagyon és hívj! - mutogattam.
Ahogy beszàllt a kocsiba, a szívem kezdett egyre jobban sajogni, de talán jobban mikor már sehol se láttam őket. Elment. Kitudja mikor látom újra.
- Hééé, ninden rendben! - ölelt át a barna hajú. - Èn mindig melletted leszek, ha boldogtalan vagy!
Nagyot sóhajtottam, majd bólintottam.
A legnagyobb álmaimban se gondoltam volna, hogy pont ezek a szavak,Liam szájàból, fogják felborítani a hetem egy másodperc alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése